Élettől és színháztól megfáradtan

A szerelmi viszonyok nehézségei, a tehetetlenség állapotai rajzolódnak ki Kincses Elemér rendezésében, amely Iacob Gordin A szerelem átka (Blestemul iubirii) c. drámáját viszi színre. A Bukaresti Állami Zsidó Színház jiddis nyelven játszott előadása egy hagyományos XX. század eleji zsidó család életébe enged betekintést.

Ennek a családnak a történetét a szerelem problémáján – felbontott jegyesség, megözvegyülés és második házasság, hűtlenség, viszonzatlan szerelem jelenségein – keresztül mutatja fel az előadás. Az igaz szerelem eltéphetetlen és kimeríthetetlen, abba senki és semmi sem tud éket ütni, még az idő sem, állítja Berta, akivel a vőlegénye felbontotta a jegyességet, hogy végül Berta húgát, Idát vegye el – és aki, bár az élettől kissé megundorodva szemléli a körülötte zajló dolgokat, mégis hisz a szerelem erejében. Az előadás minden női szereplőjének kijut a gyötrő érzésből – csak van, akinek már könnyebb ez a teher, amolyan hétköznapi kellékként megszokja és megtanul együtt élni vele. Ebben a családi és társadalmi viszonyrendszerben, amit az előadás felmutat, és ami erősen férfiközpontú, a nők gazdasági és érzelmi lehetőségei meglehetősen korlátozottak. A feminizmus, a nemek közti egyenlőség témáját mégsem boncolgatja az előadás, nincs kritikai viszonyulása a bemutatott világhoz.

Igaz, hogy az előadásnak arról sincs különösebb elgondolása, hogy miként lehetne színházi értelemben kortárs módon fogalmazni – amit látunk, mintha egy érvényét vesztett színházeszménynek, játékmódnak emelne múzeumot. Labancz Klára díszlete nem több, mint a csupasz színpadra helyezett pár bútordarab: egy ebédlőasztal, jobb oldalon egy zongora. Kiszakítva a térből és időből, hátul a színpad közepén egy állandóan forgó, néha megálló vízimalom van elhelyezve – az élet és a sors körforgását képviselve, azt szimbolikusan mozgásban tartva. A belső vívódások érzékeltetésének központi díszleteleme a szekrényajtókra helyezett matt tükör. Berta ezekbe belenézve próbálja önmagát értelmezni, önmagára rátalálni, tetteit felfogni és feldolgozni.

Csehovi hangulatú világot látunk: a fiatal pár házassága után a színpadon eluralkodó zűrzavar Bernard megjelenésével kezdődik, akinek Ida később a szeretője lesz. A három nő, Berta, Ida és az apa második feleségének lánya, Nina jelleme fájdalmasan keserű körbe szorul. Ezeket a köröket nem csak az érzelmek határozzák meg, hanem a családi felelősségek, amelyekből nem lehet kimozdulni: ahogyan Ida sem hagyja el férjét, úgy az apa halála után mostohaanyját sem “engedi” harmadjára újraházasodni Berta, hiszen nagymama lett.

A tenni akaró tehetetlenség mindent beleadó, és mégsem halad semerre. Mindent összetartó dallamra kering, sodródik az előadás minden szereplője, mint megannyi újságpapír. Hiszen itt senki sincs az önmaga számára áhított helyen – leginkább egymást fogva tartó szimbiózisban élnek egymással és egymás mellett, amelyben egyikük sem tud az általa vágyott célhoz elérni.

Gordin drámája izgalmas témákat feszeget, de az előadás nem ad kimerítő rálátást a szöveg által érintett témakörökre. Mélyre egyik színészi alakításnak sem sikerül ásnia, azok a karakterek, amelyeket a színpadon látunk, csak típusok felszíneit érintik.

Csegzi Noémi

 

Advertisements

Élettől és színháztól megfáradtan” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s