Politikai pornográfia

Egy nő intimitásának, szabadságának, gyermekének, szerelmének, lényegében mindenének elvesztése körvonalazódik a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata által színre vitt, a Visky András által írt és rendezett Pornó című előadásban.

Első benyomást az előadásról maga a cím kelt a befogadó közönségben: Pornó – egy meztelenül obszcén és érzelmek nélküli kép rajzolódik ki az elme falán, de evidens módon kijelenthető, hogy az előadás ezt a jelentést dönti romokba, töri szilánkosra, hiszen a darabnak semmilyen kapcsolata nincs az alapjában vett pornográfia vagy erotika fogalmaival.

20161017-dsc_9500cl

Rögtön az előadás hajnalától egy fiatal színésznő (Albert Csilla) játéka és egy mozdulatlan zenész (Antal Attila) nagybőgőjének dallama tölti be Fornvald Gréti által elképzelt, letisztult, tágas és majdhogynem üres térkompozíciót, amiben a fellelhető díszletelemek nagy részének realista jellege elenyésző, inkább jelképként funkcionálnak. Ilyen jelkép a magasba függesztett íróasztal, ami egy felsőbb intézményre utal – ebben az esetben a titkosszolgálat, az embereket követő szerv jelképeként definiálható. A háttérként szolgáló fehér filmvászon a színdarab talán legfontosabb kelléke, hiszen lehetőséget kínál arra, hogy különböző, kimondottan a produkcióhoz forgatott dokumentumfilm jellegű felvételeket – amikben Pornó fedőnéven említik a „célszemélyt”, aki szabadtéri előadásokat tart az utca gyerekeinek – vetítsenek az előadás adott pontjain. A guruló talapzatra helyezett minicsontváz is említésre méltó, hiszen rögtön az első pillanatokban előkerül egy szürke kis dobozból. A minicsontváz névvel is rendelkezik, megszemélyesítik, Picurnak hívják. Részben létező személyként mutatja be a Lány, illetve a természettudományos és vásári mutogatást ötvöző prezentációban részletes és viszonylag pontos leírást kapunk az emberi csontváz miniatűr változatáról. „A valódi Semmi látható, csak itt, a formás koponyaüregben! (…) mindenki a Saját Semmit láthatja” – hangzik el abban a pillanatban, amikor a gyerekcsontvázat megfosztja a koponyaboltozattól.

20161017-dsc_9601cl

Annak ellenére, hogy a darab egyértelműen monodrámaként írható le, és egyetlen szereplő sorsát követhetjük az egy órás előadásban, felvetődhet a nézőben a gondolat, hogy a darab akár több szereplővel is eljátszható. A főszereplő „átvállalva” több karakter megszólaltatását is, több figura között pendlizik, segítve a szituációk reprodukálását, megteremtését. E szerepjátékok összessége, amit a többszörös jelmezváltás is mutat, körberajzolja a történet legfontosabb alakját: az egyszerre erős és gyenge, törékeny és megingathatatlan Lányt. Ő egy képtelen rendszerben igyekszik megőrizni emberi tartását – annak ellenére, hogy követik a titkosrendőrök, a megbízottak, a hivatásosok, a belbiztonságiak, az informátorok, a hatósági személyek, az elszámoltatók, a civilek, egyenruhások, még az önkéntesek is.

Albert Csilla játékát nagymértékben segíti a világosító, akiről a szereplő „Nagy Magányos Humortalan Világosítóként” szól; a színes fények játéka és a hangok keltette érzelemtöredékek jelentős részben hozzájárulnak az előadás összhatásához, világához.

20161017-dsc_9518cl

A minicsontvázon kívül feltűnik még egy fiktív szereplője a darabnak, egy fehér lapra rajzolt angyal, akit egyébként a Lány már említ az előbbiekben, és aki szintúgy a Picur névvel rendelkezik, de a rajzon Angelus Tacitusnak, Néma Angyalnak nevezi el a főszereplő. Mindez arra enged következtetni, hogy a rideg és romboló valóság mellett szüksége van támaszt nyújtó alakokra, nem szívesen válva meg tőlük a későbbiekben sem.

Időközben a Lány teherbe esik, „mandula vagy ciprus” illatát érezve, és ezzel kapcsolatban említi meg a pornót, amit magára és szerelmére, megfigyelt életükre vonatkoztat: egy olyan pornófilmes jelentről mesél, amiben a két pornószínész pont akkor esik igaz és mély szerelembe egymással, amikor csattan a csapó. Miután szerelme eltűnik, majd öngyilkos lesz, az utcákat járó, a szó szoros értelmében is vérző Lányt kórházba viszi a titkosrendőrség, ahol elvetél, mondván: „Bennem van, még is elment, nincs.”

A szenvedő Lányt alakító színésznő a darab utolsó percéig minden megnyilvánulásával magára vonja a nézők figyelmét, hiszen egészen a végéig látható, hogy van lehetősége szabadon dönteni, még a legkiszolgáltatottabb helyzetben is rendelkezik belső szabadságával. Utolsó döntése visszavonhatatlan, „távozik”, indul a süllyesztő felé: „Megyek, Picur, veled megyek.”

A Pornó a szerző személyes élettörténetéből táplálkozik. Ez vállalt gesztus, amit a színház előterében látható térinstalláció is jelez. Az installáció egy szürke betondoboz, amiben a szerzőre és családjára vonatkozó megfigyelési dokumentumok másolatai olvashatók, láthatók, és egy nőgyógyászati szék – mindez külön értelmezési keretet nyújt az előadás számára.

Kelemen Roland

Reklámok

Politikai pornográfia” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s