X az űrlapon

Mit is jelent romaként élni Romániában? Egy ikszet az űrlapon az „egyéb etnikum” rubrikában? Meg lehet egyszerre felelni a hagyományoknak és saját magunknak? Mennyire kell meghatározza az életünket az, hogy milyen a bőrünk színe? Ha nem öltözünk és viselkedünk úgy, ahogy elvárják tőlünk, már nem is lehetünk büszkék az identitásunkra?

A Giuvlipen Színház Mihai Lukacs rendezésében egy kabaré keretein belül bontja le kíméletlenül a roma nőkhöz fűződő vélt és valós sztereotípiákat. A Gadjo Dildo című román nyelvű előadás egy negatív megítélésű, szigorú hagyományokkal rendelkező kisebbségben mutatta be, mit jelent másodrendűnek lenni; mit jelent egy kisebbségben is kisebbséginek lenni, pl. leszbikus nőként, vagy egyáltalán nőként. Milyen két világ közé beszorulni, amikor azért kell megfelelned szabályoknak, nehogy összezavard mások világképét. Hogyan legyenek egyszerre forróvérű, igéző tekintetű, de szüzességüket megőrzőek a lányok? Ha nem vagy szép, akkor teljesen értéktelen vagy? Ha bántanak, az a te hibád, mivel a külsőd túlságosan is vonzó vagy kihívó? Milyen nőnek lenni, milyen roma nőnek lenni?

20161106-dsc_0503cl

Fények fel, kezdődik a show. Szavakat látunk kivetítve, hogy milyen az ideális nő: engedelmes, figyelmes, csendes – és ezer más kritérium. Majd egy gyönyörű piros estélyiben, hosszú vörös hajfonattal bevonul egy nőnek öltözött férfi (Paul Dunca), ő a konferanszié. Kissé affektálva, tört angollal mutatja be a fellépőket, akár egy éjjeli bárban, ahol az emberek azt várják, amiért fizettek. Ígéretet tesz a közönségnek, hogy egy igazi gipsy experience-ben fog részesíteni minket. Felkészülhetünk az egzotikumra, az erotikára és a szemérmetlen szexualitásra alig egy órába sűrítve.

A színpadon három szék és egy mikrofon. Ez az eszköztelenség így tud teret adni annak a sok helyszínnek és embernek, akik megjelennek a szemünk előtt. Könnyedén visz minket az előadás, hiszen egy szórakoztató, mozaikszerű, lendületes dramaturgiával mesél a valóságról. Ha mások személyes történetei jelennek is meg, akkor is sejtjük vagy tudjuk, hogy milyen érzés, amikor megvetnek és lenéznek azért, akik vagyunk; amikor nem vesznek emberszámba, vagy egyszerűen egy szexuális képzelgés megvalósításának kellékévé válunk. A történeteket megszakítja egy-egy dal, amelyek stílusa és szövege akkor hökkent meg, amikor rájövünk, hogy nem találjuk furcsának. Hiszen egy roma lány csakis szívhez szóló népdalt, vagy sörszagú manelet énekelhet. A különböző műfajokkal játszó jelenetek eltérő témákat vetnek fel, az előadás egésze mégis egy pontos keretben tartja a figyelmünket. Az kis jelenetekből álló szerkezet miatt az előadás olykor darabossá válik, de ez mégsem veszi el az elhangzottak élét.

A három színésznő tudatosan és pontosan, provokatív mozgással és beszéddel építi fel azokat a közhelyeket, amelyeket észrevétlenül is megszoktunk: harsányak, szemérmetlenek, őrültek és egzotikusak. Jelenlétükkel egyszerűen csordultig betöltik a teret. Mesélnek mindenről: szerelemről, erőszakról, az őket megítélő társadalomról és magukról. A fikció és a realitás sokszor összeér. Nevetünk és hallgatunk, érezzük, ahogy a mi előítéleteink is percről percre színpadra kerülnek.

Vanessa  (Zita Moldovan), a volt popikon menedzsere tanácsa ellenére büszkén felvállalta származását, és így értéktelenedett el, került a szakma szélére. Ami után ráadásul kritikát kap roma rajongóitól, hogy megjelenéseikor nem a hagyományos viseletet hordja. Stella (Mihaela Drăgan) leszbikus roma lány, Sidonia (Elena Duminică) pedig egyszerűen csak azt szeretné, ha nem a cigány szeretőt, hanem a nőt látnák meg benne a férfiak.

20161106-dsc_0474cl

Az előadás végső soron nem elégszik meg a roma nők helyzetének a bemutatásával. Véleménye van mindenkiről és mindenről, ami hatással van a cigány közösségek életére. Mindezeket megnevezi, ironikusan és vérre menően.

A társadalom, legyen roma, magyar vagy román, elvár egyfajta viselkedést, egy szigorúan meghatározott szerepkör betöltését a nőtől, de elvárja ezeknek az ellentétét is. A nő ne legyen buta, de higgyen el bármit, amit a férfi mond neki. Legyen öntudatos, de részegedjen le az első pohár bor után. Ne legyen prűd, de maradjon szűz minél tovább. Ne legyen kurva, de legyen tapasztalt az ágyban.

20161106-dsc_0488cl

A legerősebb pontja az előadásnak, amikor a három színésznő leveti a parókáját.  Elegük lesz abból, hogy ők cigány nőkként beszéltek arról, milyen is az életük. Most arról akarnak beszélni, hogy egyszerű emberként mit szeretnének. Hogy nem kell elfelejteni az etnikai hovatartozást, de ez nem fedheti el magát az embert. Aki szeretetre vágyik, aki szeretni akar, akinek vannak saját gondolatai a világról, és leginkább nem akar senki fétise lenni.

Sorbán Csenge

Reklámok

X az űrlapon” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s