Az igazgató válaszol

HÁROMKÉRDÉSES INTERJÚ BESSENYEI GEDŐ ISTVÁNNAL,
AZ ÉSZAKI SZÍNHÁZ HARAG GYÖRGY TÁRSULATÁNAK IGAZGATÓJÁVAL

Miért és hogyan Szatmár?

Ez azért érdekes, mert én igazából, bár vásárhelyi születésű vagyok, szatmárinak tartom magam. Úgy kerültek ide a szüleim, akik szilágyságiak, meg vásárhelyiek, hogy itt kaptak közös helyen munkát még a régi rendszerben. Így lettem tulajdonképpen szatmári. Aztán elkerültem Kolozsvárra, majd Vásárhelyre, egyetemre, több mint 7 évig nem éltem itthon a városban. Minden volt a fejemben, csak az nem, hogy haza fogok kerülni, bár mindig is volt egy honvágy bennem, legbelül. Szeretem ezt a várost, bár sokszor nagyon nehezen hagyja magát szeretni. De egy idő után viszont megismered, és meglátod, mi benne a jó. Néha így van az emberekkel is, hogy azt lehet igazán megszeretni, aki nehéz ember, tudod?

Teljesen más irányban kapirgáltam én, és egyszer csak megkeresett Keresztes Attila (ő volt a korábbi szatmári színházigazgató), akivel dolgoztam a vásárhelyi egyetemen, és munkát ajánlott. Akkor hirtelen eldöntöttem, hogy elfogadom a felkérést. Még volt egy évem a mesteriből az egyetemen, de elfogadtam a dramaturgi állást. Rövid idő után úgy alakult, hogy felajánlották nekem az igazgatói széket is, amit én amúgy egy abszurd gondolatnak tartottam volna, ha egy egészen más helyen ajánlották volna fel, és magamban kacagva megköszöntem volna ezt a dolgot, hogy én 27 évesen valahol igazgassak. De Szatmáron nagyon úgy éreztem, hogy ez olyan lehetőség, amivel igenis lehet valamit kezdeni, hogy a kulturális élet fellendüljön. Ilyen fiatalon, tejfölös szájjal elvállaltam, igaz, úgy, hogy előtte két és fél évadot már végigcsináltam dramaturgként, és ezalatt két igazgatót láthattam közelről dolgozni, két elődömtől is tanulhattam. Közben PR-vezető lettem, aztán a művészeti tanács tagja egy idő után, tehát viszonylag gyorsan haladt a karrierem. Szóval így. Így Szatmár.

bessenyei

Mit ad az IFESZT Szatmárnak és mit ad Szatmár az IFESZT-nek?

Hát azt, hogy mit ad Szatmár az IFESZT-nek, inkább ti tudjátok megmondani, hogy ez egy jó IFESZT-e vagy sem; bízom benne, hogy az.

Szatmárnak mit ad? Óriási jelentőségű, hogy az IFESZT most Szatmáron van. Ugyanis volt itt egy olyan három év mögöttünk, amiben még a saját fesztiválunkat is (volt nekünk egy házi fesztiválunk, a Sorompók Nélkül Fesztivál, amit a román tagozattal közösen szerveztünk) megszüntette az akkori városvezetés. Ez nagyon leépítette a kultúrát. Nem csak a színházi fesztivál, hanem a dzsesszfesztivál is megszűnt, a komolyzenei napokat is lefaragták, a város rockfesztiválja is felszámolódott, egy nagyon színes és fejlődő kulturális élet egyszer csak így el lett vágva anyagilag. Az utolsó Sorompók Nélkült még megszervezhettük harmad-akkora költségvetésből, mint addig, és utána semmi, csak a szél fújt Szatmáron. Gyakorlatilag – ezt ki merem mondani – megfojtották a kulturális nyüzsgést ebben a városban.  Ezt hozza vissza ez a fesztivál. Egy nagy fesztivállal kell ilyenkor visszarobbanni, úgy gondolom (a mi városunk méreteihez képest ez minden idők legnagyobb színházi fesztiválja), hogyha tényleg azt akarjuk, hogy valami változzon. Na, most ezt nekünk két éve meg kellett volna szervezni, de akkor átadtuk a lehetőséget Csíkszeredának, ugyanis azt szerettük volna, hogy ne ebben a förmedvényben történjen a fesztivál kizárólag, a művelődési házban, ahol mi átmenetileg működtünk, hanem a felújított színházépületben. Na, és akkor talán ez a válasz, hogy mit is adott Szatmár az IFESZT-nek. Azt gondolom, hogy adott egy gyönyörű és frissen felújított színházépületet, jó színpadtechnikával felszerelve, és azon belül egy olyan közösségi teret, amivé mi a büfét szeretnénk varázsolni. Egy kis ékszerdobozt, és amellett elég sok helyszínt adott: enélkül nem tudtunk volna egy ekkora fesztivált létrehozni.

 

Merre halad a színház?

Nem szeretek blöffölni, ezért nem szoktam nagyot mondani, de azt tudom, hogy az épület felújításával egyszersmind egy technikai megújulást és egy minőségi javulást is tételezni kell. Bizonyos dolgokat eddig nem lehetett megcsinálni, most pedig meg lehet csinálni, amihez már szégyenkezés nélkül rendezőket is lehet hívni. Mert az nyilvánvaló, hogy bizonyos volumenű embereket csak bizonyos feltételek közé lehet meghívni dolgozni. Most például ennek a megújulásnak egyik fontos eleme az, hogy ebben az évadban Bocsárdi László rendez nálunk, már tart a próbafolyamat, és február 2-án lesz a bemutató. Talán ő a legnagyobb név, akit már nagyon régen hívok, és most el tudott jönni. Röviden: azt gondolom, hogyha az épület megújulása nem társul a művészeti arculat megújulásával, akkor az úgynevezett ’megújulásnak’ nincs értelme. A színház nem falakból áll, a tartalmi része fontosabb. Tehát művészeti megújulás felé halad a színház, de sokat és elszántan kell munkálkodni, és sok jó embert kell idevonzani, aki segít ebben.

(Még azt el kellett volna mondjam, hogy én szóvivő is voltam, ha egyszer bekapcsol egy sajtós, engem le kell lőni, annyit mondok.)

(gyemese)

Reklámok

Az igazgató válaszol” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s