Ma mind kibékülünk

Húsvétkor, karácsonykor, újévkor összegyűl a nagycsalád – mi történik ilyenkor velünk? A hagyományok és az ünnepek tartalom nélküli formák maradnak, ha a résztvevők nem nyílnak meg, nem töltik ki jelenlétükkel az együttlétet. A kapitalista XXI. században egyre gyakoribb a családon belüli elhidegülés, hogy nem beszélünk nyíltan egymással, nem mondjuk el mi bánt. Az Eugen Gyemant által rendezett Yom Kippur a szatmári román társulat előadásában erről a problémáról szól: az egymástól távol élő négy lányt az anyjuk eltűnése hívja össze Yom Kippur előtt.

20161109-dsc_1251cl

Az előadás tágabb értelmezéséhez fontos tudni, hogy mit jelent a címben szereplő Yom Kippur, ami a zsidó vallás legfontosabb ünnepe. A hívők egy hónapot és tíz napot készülnek rá, Yom Kippur napján pedig böjtölni kell, tilos az evés, ivás, mosakodás, a parfüm használata, a kényelmes cipő viselése és a nemi élet. Az ünnep fő célja az engesztelés, a haragosok kibékítése és a megtérés. Az előadás az ünnepben a megbocsájtást hangsúlyozza ki: az elnyomott frusztrációkat, sérelmeket kommunikációval meg lehet oldani. Ami egy gyönyörű téma. Az engesztelés napján, Yom Kippur előtt kell megbékélni a haragosokkal és valódi elégtételt adni, ezért is fontos, hogy éppen az ünnepnap beállta előtti órákban éri el a csúcspontját a nővérek közötti konfliktus és hangoznak el a távozásra vonatkozó fenyegetőzések. A böjt megkezdése előtti estén a hagyományok szerint ünnepi lakomát tart a család, ekkor a családfő megáldja a gyermekeit. Eugen Gyemant rendezésében a családfő szerepét a patriarchális rendszernek ellentmondva az anya tölti be, aki eltűnt, de videóüzenetet hagyott a gyerekei számára: áldása távolról érkezik és a távozással kapcsolódik össze. Ezzel szabadítja fel lányait és önmagát múltbeli sérelmektől – van ebben valami szomorú, hogy az eltűnés ennek a feltétele.

20161109-dsc_1270cl

Az engesztelés témája mellett az előadásban megjelenik a kommunikációs hiány, a generációs szakadék, az otthontalanság érzésenek a problematikája.

A másfél órás előadás alatt négy különböző nő eltérő perspektívából mesél a múltról, és ahogyan visszaemlékeznek, összerakják, elmesélik fájdalmas történeteiket, kirajzolódik a személyiségük és egymással való kapcsolatuk. Mind eltávolodtak egymástól, csak a legkisebb nővér tudja összehívni őket az anya eltűnése miatt. Akitől szintén eltávolodtak, és ehhez nem volt szükség hosszú évekre. Bár beteg anyjuk csak abban a jelenetben lép színre, amikor a lányok az ő video üzenetét hallgatják – álomszerű jelenségként egy idős színésznő (Rora Demeter) alakítja az anyát, elkülönítve a valós események tér-idejétől –, mindvégig róla beszélnek. Így a lányok személyiségét egymás mellé állítva kapunk képet az anyáról. Igazából ő a főszereplő.

20161109-dsc_1279cl

A legidősebb nővér, Malka (Carmen Frățilă) fiatalon megházasodott a gazdag Daviddal. Vannak gyerekeik, jómódúak. Ő tipikus problémázó alkat, aki állandóan féltékeny a férjére. Középső húgára, Fannyra haragszik, mert tuti biztosan tudja, hogy megcsalta a férjével, amikor egyszer régen befogadták őt, miután az anyjuk kitette otthonról. Evelyn (Alexandra Odoroagă) a minden körülmények közötti vallásosságot vette át az anyjától. Nyolc lánya van és cukorbeteg. Az egészségét az újabb terhesség veszélyezteti, az orvosok által javasolt abortuszt viszont nem akarja elvégezni, mondván, hogy nem rendelkezhet gyereke élete, Isten ajándéka fölött. Fanny (Alina Negrău) öntörvényű, makacs, ambíciós nővér, aki sikeres üzletasszony lett. Az apa kedvence volt, ami az anyjában irracionális féltékenységet ébresztett. Tizenévesen teherbe esett, és ezért kitették otthonról. Monológjából kiderül, hogy inkább áldozat, mint lázadó: az otthoni gyengédség hiányában, a fiatal, szeretetéhes lány mindenkinek odaadta magát. Anyja a lány öntörvényű szabályrendszerében, makacs jellemében él tovább. A legfiatalabb lány, Amira (Ioana Cheregi) filmezi az összejövetelt, és az ehhez fűzött kommentárok miatt ő áll a legközvetlenebb viszonyban a nézőkkel. Kicsit „külső szem” is, neki nincs egyenes hozzáférése a múltbeli történetekhez, amiket nővérei mesélnek, hiszen míg a huszas évei elejét járja, legnagyobb testvére már nyugdíjas. Meg is említi, hogy anya inkább a nagyanyja volt. Ő egyfajta játékmester, és néha az az érzésünk, hogy tudja, hol van az anya, és hogy miért ment el.

20161109-dsc_1290cl

Az előadást végigkíséri egyfajta éteri elegancia – mondjuk, ez nem is lehetne másképp, öt nővel a színpadon –, és ennek az „illata”. Az előadásban a realista és szürrealista elemek, a színházi és a filmes technikák keverednek. Az órák múlását a szoba átrendezésének és a nők átöltözésének koreografált jelenetei jelzik. A klasszikus bútorokkal berendezett szoba harmóniában áll Evelyn táncmozdulataival.

Az előadás íve a yom kippuri hagyomány keretét követi, és ez megteremti a békülés hitelességét. A testvérek megbocsájtása kissé a romantikusság szélére visz – sejthetően a tartósabb békéig hosszú utat kell még bejárniuk. De, ahogy a rendező mondta, ez egy édes-keserű komédia.

Bogya Tímea Éva

 

Reklámok

Ma mind kibékülünk” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s