Egyszemélyes körtánc

Egy vezető stabil, megfontolt, kiegyensúlyozott: tudja, mit akar, és azt is, hogyan akarja. De ki dönti el és mi alapján, hogy kiben van meg a vezetői képesség? Ki vállalja önként egy vezérre háruló felelősség súlyát? Meginoghat-e a vezető a vállára nehezedő teher alatt? Székely János Dózsa című monodrámáját előadva Sebestyén Aba egy kételyektől marcangolt vezér gondolatai közé enged betekintést, ezáltal új nézőpontból mutatkoznak a történelmi, régmúlt események a Yorick Stúdió előadásában. Masszív sztereotípiákkal felaggatott elődeink a tökéletes rettenthetetlenség látszatát keltik. A történelmi dokumentumok nem említik az érzelmi ingadozásokat, a folyamatos önigazoláskeresést, a fenntartások között született döntéseket. Arról többnyire nem esik szó, hogy a vezetők is esendő emberek, úgy a múltban, mint a jelenben.

20161110-dsc_1406cl-1

A nézőtérre érve már előadáskezdés előtt látható a színpad közepére helyezett fehér szék. Milyen tipikus. Végül is Dózsa György pihenésre is használhatott ülőalkalmatosságot… A szék fölött egy lámpa. A fekete térben a jelzésértékű, minimalista díszlet egyben felhasználandó eszköz is. A széken elmélkedni, megpihenni lehet, körülötte szaladni, beleharabni, leborítva a test támasztékává válik, miközben a beszéd irányát is mutatja – kreatív variációkat látunk ennek használatára. A lámpát a Dózsa figuráját alakító Sebestyén Aba csak egy későbbi mozzanat során hozza játékba: akár egy kihallgatáson, a reflektorfénnyel számonkérően világít ki a közönség soraiban ülő emberek arcára.

A színész stilizált népzenei aláfestés közben érkezik a színpadra, vederrel a kezében, egyszerű, szinte civilnek ható jelmezben, és mezítláb táncolni kezd. A mozdulatsor lassított legényeshez hasonlít, amelynek következtében elnagyolttá válnak a mozdulatok, mégsem torzulnak el – a koreográfiát Győrfi Csaba jegyzi. Ezek a mozgásmotívumok intermezzókként ékelődnek a monológrészek közé, gyakran ismétlődnek, vagy épp továbbíródnak.

20161110-dsc_1395cl

A vederben fehér liszt van. Tánc közben a színész lisztet szór a szék köré, ezzel teszi láthatóvá a saját maga által vont bűvkört, mely a későbbiekben többnyire a színpadi cselekvés terévé válik. Egyedül táncol a kör peremén, a körben; egyszemélyes körtáncot produkál. Léptei fehér lábnyomokat hagynak maguk után. Olykor, ha a színész mozgása felborzolódik, a sebesség hevében levegőbe szórt liszt füstgép hatású homállyal borítja be a teret. Valamiféle szertartásosság jelenik meg a liszthez való viszonyon keresztül: a színész rajzol bele, magára keni, feldobásával repülő madarat ábrázol.

A tépelődésről, vívódásról szóló szöveg íve a vezérré választástól kezdődően egészen a kivégzésig fogja át Dózsa György életét. Az előadás jóllehet szövegcentrikus, a színészi játék révén mégis képes teljesen betölteni a teret. Sebestyén Aba alakítása erős, karaktere nem veszlődik el más szereplők hiányában. Gyakran kommunikál a nézők felé, dialogizál az életszakaszait meghatározó személyekkel, így inkább függő beszédnek, olykor egyoldalú párbeszédnek, de semmiképp nem önmagába záruló monológnak hat a szöveg. Az érezhetően ironikus szemléletmód magával ragadja a nézőt, és végig fenntartja a figyelmet az előadás szerény egy órás időtartama alatt.

20161110-dsc_1390cl

Sebestyén Aba letisztult gesztusrendszerében hitelesen körvonalazódik Dózsa vívódása, a reményvesztettség vagy épp a jövőtlenség képzete. Hogyan került ő oda? Sorsszerűség vagy külső kényszer folytán? Jól csinálja-e, amit csinál? A következmények tudatában folytassa, amit elkezdett? Az általános jellegű kérdések egy csapat élén tevékenykedő ember lelkében ébrednek, és megsokszorozódva csapódnak le benne. A lelkiállapotok átadásához hozzájárul a hanghordozás színes skálája: félelmében magasan, panaszába süllyedve mélyen rezonál a hangja. Török Viola rendezésében finoman kezelt fényváltások kísérik a hangulat és a tempó erejének változásait.

Az előadás végén a színész a kör peremén szalad körbe-körbe, halál előtti futásként értelmezhető ez, utolsó küzdelmeként az életét végigharcoló embernek. A befejezés ugyanakkor kiszámítható, előrelátható: leül a székbe, vederrel koronázza meg magát. Hevült, izzadt arcára feltapad a liszt, mint egy (talán halotti) maszk, ami ugyanakkor el is rejti a vezér szenvedéseit, hogy így kerüljön be a történelem idillikus erőt sugárzó eszményképeinek sorába.

A szöveg a lelki vívódás modern ábrázolása miatt könnyen rávetül ki-ki saját életének felelősséggel kapcsolatos dilemmáira. Minden népnek olyan a vezetője, amilyet megérdemel? Minden népnek az a vezetője, akit választott. Mindannyiunk döntése, aki választott, hogy ki a kiválasztott.

György Emese

Reklámok

Egyszemélyes körtánc” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s