(Bal)szerencse

Bárcsak… De jó is lenne… Úgy vágyom arra, hogy… Mennyire szeretném… Ha majd egyszer… Milyen rég álmodozom arról…

Senki számára nem ismeretlen belemerülni a vágyakozásra szánt idő végtelenségébe. Az ábrándjainkat megbontó akadályként maga a  valóság és annak megannyi hozadéka tornyosul, ami szoros keretek közé zárja lehetőségeinket. Mérlegelünk, kalkulálunk, átszervezzük az értékrendünk fokainak sorrendjét, miközben nem tudjuk eldönteni, hogy épp melyik kezünkkel vakarjuk meg problémákkal teli fejünk búbját. A pénz nem boldogít, de hiánya épp annyi gondot szül, mint amennyi tökéletesen biztosítja egy átlagember boldogtalanságát. Kolcsár József rendezőként efelől közelít a Skandináv lottó című előadásban a nincstelenség és a hirtelen jött gazdagság nehézségeihez, a változások kezelhetetlenségéhez, valamint a környezet befolyásához.

15094424_1757586787825490_2220273216463238407_n

A minimalista díszlet csupán egy fekete fal, melyen külön rekeszekben, öt kitárt ajtó mögött foglal helyet az öt színész – mintha egy hatalmas szekrényben ülnének. Látjuk őket, ahogy előkészülnek az előadásra. Az ajtók bezárulnak, a padlón a feltörlőrongy még fel nem száradt csíkjai, fényváltás, kezdődik.

Kiss Csaba drámáját igaz történet ihlette: egy szegénységben tengődő házaspár 332 milliót nyer a skandináv lottón. 3, 7, 8, 16, 17, 21, 24: ilyen egyszerűen sorakozik fel egymást mellett a hét számjegy, mégis mekkora jelentőséggel bír! Fent, a fal fölötti emelvényen Pech Jóska (Kiss László), lent, a fal előtt a színpadon a felesége, Matild (Polgár Emilia): láthatóan várakoznak. A rádióbemondó hangját követik figyelemmel, aki épp az eheti lottó nyerőszámait közli a hallgatósággal –persze véletlenül még a nyertes neve is elhangzik. Egyre fokozódó izgatottság olvasható le mindkettejük arcáról, végül az önkívületig fajuló öröm mámomra uralkodik el rajtuk. Jóska fekete szemeteszsákkal érkezik, benne a fekete pénzkötegekkel. A konfliktus persze hamar kialakul a jövőre néző tervek és a különböző igények felvetülése során a házastársak között.

15073309_1757586981158804_7443577291173197868_n

A fekete teret, valamint a szerény életvitelről árulkodó kopott jelmezek szürkeségét a fények színesítik. A látványvilág erejéből néha elvett a füstgép túlzott használata. A későbbiekben a meggazdagodást jelezve élénk jelmezekbe bújnak a szereplők.

De hogy lehet egy ekkora összeget egyáltalán titokban tartani, és megfelelően kezelni?  Ilyenkor sorra feltűnnek a “jóakarók”, a számító barátok, na meg a jól megalapozott alibivel rendelkező segítségkérők. Áldás ez a nyeremény, vagy inkább átok? A feleséget rántja magával a gépszíj, női becsvágyát és önzését kielégítve szórja a pénzt, míg a férj csak ajándékozás okán nyúl a nyereményhez. A végén Matild kifordul önmagából és beleőrül a gazdagságba, nem hallgat a segítséget ajánló Jóskára, motyog magában, miközben mohón számolja a megmaradt pénzt. A tehetetlenségtől és kilátástalanságtól elborulva mindenkit lelő a férj, így az előadás a didaktikus szemléletmódot nélkülözve nem kínál megoldást a helyzetre. Az előadás szerkezete keretbe foglalja a történetet, az első jelenet megismétlésével zárul az előadás: a rádióban ismét beolvassák a nyerőszámokat, Jóska kivonul a színről, Matild interakcióba lép, kirohan a nézőtérre, megöleli, megpuszilja a nézőket, megosztja velünk örömét, de lelkesedését itt már – a következmények ismeretében – torznak, szánalmat keltőnek érezzük.

15025500_1757587097825459_7435296217881541509_o

Az előadást kiforrott poénok szövik át, a helyzet- és jellemkomikum egysége teszi igazán humorossá. Legerőteljesebben megformált karakterként a Lung László Zsolt által alakított Főnök úr figurája emelkedik magasabb szintre precízen kidolgozott mozdulatai, hanglejtése, mimikája révén. Az előadás történetét egy leleplező intermezzóval szakítja félbe, ami ironikus színházi önreflexiónak hat: felvázolja a színház szerény anyagi hátterét, ami a kelleténél kevesebb színészt enged meg (az előadás témájának tükrében is elég paradox ez a helyzet), és ezzel magyarázza/figurázza ki a kettős szereposztás szükségességét. A fejére babapúdert szór – nem sokat, hogy maradjon a következő előadásra is –, és már előttünk is áll az idősebb Pech, Jóska beteg édesapja.

A zenei aláfestés széles skálát mozog: népzenétől és cigányzenétől kezdve egészen a klasszikus vokál-instrumentális zenén át a nemrégiben elhunyt Leonard Cohen Hallelujah című slágeréig. A zenét nem csak a megszokott, hangulatkísérő módon használják, hiszen egy komikus etűd során a fokozódó ingerültség szintjeit a Felicità című dal kíséri végig, egyre gyorsabb tempóval, egyre magasabb hangnemben.

15055789_1757587184492117_3878169774285377168_n

A pénz elferdíti az ember józan ítélőképességét, manipulatív jellegét a külvilág még inkább igazolja. A pénz valóban nem boldogít: csak segít elviselni a boldogtalanságot.

György Emese

Advertisements

(Bal)szerencse” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s