Felfed(ez)ések

A sepsiszentgyörgyi M Studio sajátos, kidolgozott mozgásszínházi nyelvezettel, fizikai érzékeléssel fogalmazza meg a Kampfban a mindennapi játszmákat, az egyén hatását a tömegre és a tömeg hatását az egyénre. Olyan kérdéseket boncolgat, hogy miként vagyunk korlátozva e kettős viszony által, és hogyan lehet ezeket a korlátokat kitágítani. Befolyásolhatja fejlődésünk ritmusát a megfelelés vagy lázadás, és miként néz ki a harc a ranglétrán való felfelé jutásért? Avagy csak lefelé vezet az út a társadalmi ranglétrán? Lehetnek egyáltalán győztesei egy ilyen játszmának?

15095652_1757793851138117_4921514839563655867_n

A Fehér Ferenc által rendezett és koreografált előadás leginkább életérzést közvetít. Hét táncost látunk, három nőt és három férfit. Erőteljes hatások érik őket, amelyeknek alá vannak vetve; önálló akaratukat hallgatásaikkal, kihagyásaikkal, visszafordulásaikkal, ugrásaikkal, eltűnéseikkel, mozdulataik lelassításával vagy éppen felgyorsítával jelzik. Azért játszanak, hogy kilépjenek az elfogadott konvenciókból, az őket körülvevő állapotból, a közösség által hitelesített szerepből.

15079056_1757793847804784_5819099669926892803_n

Mindent megtesznek, hogy elkerüljék saját felfedésüket, de valami vagy valaki nem engedi ezt. Egyre mélyebbre és mélyebbre ásnak, kérdőre vonják saját báb voltukat. Látni lehet, ahogy mozdulatokat és hangokat formálnak, egymást váltogatva. A mozgásuk korlátozva van, saját megsemmisülésük felé haladnak. Mintha mindegyik táncos egy előre nem látott pillanatban az utána következő lökésnek engedne. Ebben a bizonytalan, frusztráló helyzetben egy olyan világképnek esnek áldozatul, amelyben valaki megmondja, merre van az előre. Az egymás elleni küzdelem ösztönszerűségből ered. Belevetődnek, belekeverednek. Többször átöltöznek, de nem a felvett ruhadarabok virítják ki személyiségük más és más színeit, hanem belső mozgásuk változtatja át őket. Egymást kizáró színeket hívnak elő magukból. Erőszakosak, odaadóak, félnek egymástól, megnyugvást keresnek: csupa groteszk formát, egy finoman kidolgozott mozdulatsor folytonos átalakulását látjuk. Amit egy rejtélyes félelem tart egyben: ha megállnak, ha megmerevednek egy hang vagy mozdulat felett, minden összeomolhat és érthetetlen káosszá alakulhat, és ennek veszélye átitatja az egész előadást. Reszketnek és inognak. A mindennapitól eltérő állapotban jelenik meg itt az emberi test: láthatatlan zsinóron lógva, miközben nincsenek elrejtve a zsinórt tartó kezek.

15073411_1757793677804801_4979169873162739729_n

Szemünk előtt válik láthatóvá egy üres, belső tér. Személyen túli bábokként a táncosok visszatérő mozdulatok által haladnak előre, rituálisan ismételve a saját testükhöz való tartozást – miközben felmutatják a kifordítható valót.

Csegzi Noémi

Advertisements

Felfed(ez)ések” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s