„Valami cukros nevű”

Roberto Zuccót a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház hozta el nekünk szombaton, a szatmári Északi Színházba. Zucco egy valaha élt személy, valós története alapján Bernard-Marie Koltès írt drámát.

Roberto Zucco (Barabás Árpád) egy antihős, ellentmondásos figura. Legfőbb vágya, hogy láthatatlan legyen, ennek ellenére körözött gyilkos. Elkövet egy apa-, anya- és egy gyermekgyilkosságot, minden ok nélkül, látszólag teljesen épeszű. A főszereplő egy gyarló és bűnös világban él, amelyben az emberek nem mutatnak őszinteséget és szeretetet egymás iránt. A lánynak (Albert Orsolya), akivel a főszereplőnk is találkozik, nincs kapcsolata se nővérével (Márton Réka), se anyjával (P. Fincziski Andrea), se a bátyjával (Szűcs-Olcsváry Gellért). Mindenki a saját önös érdekeit nézi. A rendőrök (Dunkler Róbert és Tóth Árpád), akiknek alapvetően az igazságszolgáltatás a feladata, szükségleteikre gondolnak csak. Ebben a világban kurvák és stricik élnek. Ebben a társadalomban, ami teli van erőszakkal és hazugságokkal, az ember nem találja meg magát. Nem is csoda, ha Roberto Zucco a gyilkolást találja meg feladatának.

Miután apját és anyját is megölte, egy lánynál talál magának búvóhelyet. Ez a lány eladósorba került, és fontos, hogy jó férjet találjanak neki, fontos, hogy szüzességét megtartsa. Miután találkozik Zuccóval, mégis elveszíti azt. Zucco viszont elárulja neki a nevét. Ezek után családja megveti őt, sőt a bátyja ki is tagadja a családból, majd eladja egy stricinek. A lány a prostituáltak között találja magát. Célja, hogy megtalálja ebben a világban Zuccót, mert szerelmes belé. A rendőrök elkapják, és elárulja nekik szerelme nevét. Zuccót rövidesen megtalálják és lecsukják, de azután már egyből szabadul. A színpadon két fénygömböt látunk szinte egy időben: az egyik egy napkorong amiben Zucco távozik, a másik pedig a lány kidomborodó hasa.

Az előadásban a nézőteret is használják a színészek: miután Zucco megölte apját és bebörtönözték, megszökött – a két rendőr a nézőtéren zseblámpával járkálva keresi a bűnöst. A színpadon fekete paravánokkal oldják meg a különböző terek kinézetét. Ezeket hátulról mozgatva tudják szűkíteni, vagy tágítani a játék terét, kinyitni, vagy bezárni, különböző helyszíneket jelezni (diszkót, lakást, kuplerájt, metrómegállót, parkot stb.) A díszletben ezen kívül padokat és ágyat használnak, illetve a színpad fölé egy hatalmas napkorong van fellógatva, amin az előadás végén Zucco a magasba száll. A szereplők egészen különleges sminket és ruhát viselnek, egyáltalán nem hétköznapi alakokat látunk megjelenni: nőket rózsaszín és lila színű parókákban, túlfestett sminkkel az arcukon. Bőrruhák vannak a férfiakon és nőkön egyaránt. A Zuccóba szerelmes lány fekete ruhát visel, aminek az egyik karja hiányzik, hosszú fekete zoknit, és focicipőt. Ez számomra arra utal, hogy ezzel a lánnyal nem foglalkoznak, levetett ruhákat hord, sőt, a focicipő alapján, mintha nem is lányt vártak volna a szülők. A kupleráj tulajdonosa (László Kata), a madame pedig egy tolószékre támaszkodva közlekedett mindenhova, egyik vállán pedig egy vállrojt volt, mint egy furcsa rangjelzés. Mindezzel a látvány azt jelzi, hogy egy másféle, elvont, távoli, költői világot látunk. De ebben a világban mégis szembesülni lehet olyan kérdésekkel, amik a hétköznapi embert foglalkoztatják.

Az író párhuzamot von a főhős és a bibliai Sámson között. Sámson egyedül szánt szembe népe ellenségeivel, vesztét az okozta, hogy szeretőjének, Delilának elárulta ereje titkát. A bibliai történetben Sámsonnak a hajában rejtőzik ereje, Zuccónak maga a neve a titok, hiszen a rendőrök, akik keresik őt, a nevét sem tudják, a vallatás során bizonyos értelemben a lány vezeti el őket hozzá. Zucco a lánnyal való találkozásakor árulja el a nevét, a lány pedig a szüzességét adja neki, és szerelmes lesz a férfiba.

Két nagyon meghatározó forma, színpadi kép volt megragadó. Az első az anyagyilkosság: az anyja (P. Fincziski Andrea) először szidja őt, majd játékba csap át a dorgálás, és végül megöleli fiát. Hozzábújik, de Zucco nem öleli vissza, majd egyszer csak nagyon erősen magához szorítja, és az anya teste holtan elernyed a kezében. A másik pedig, ahogy a Zucco által lelőtt gyereket ábrázolták a színpadon: apró, mozgó reflektorfénnyel és szappanbuborékkal jelezték a jelenlétét.

Nagyszerű színészi alakításokat láthattunk, a főszereplőt játszó Barabás Árpádot most láttam először színpadon, és nagyon meggyőző volt. Pontos megszólalásokból, tiszta tekintetekből, letisztult mozdulatokból állt össze a társulat játéka.

Zétényi Karolina

Reklámok

„Valami cukros nevű”” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s